Európa egész egyszerűen elfelejtette a játékszabályokat – és malmozni kezdett a sakktáblán

Vége a hangzatos jelszavaknak, az új nyelvezet elemei az erő, az America First, a gazdasági elsőbbség megőrzése. Káply Mátyás írása.

Ha az EU kicsit is komolyan veszi a saját szabályrendszerét, még egy 2040-es dátum is csodával határos módon lenne tartható egy ilyen mérvű pusztítás után.
Ukrajna nem lehet tagja addig az Európai Uniónak, amíg nem teljesíti a szükséges feltételeket. Ukrajna az EU tagja lehet, amint teljesítette a szükséges feltételeket.
A két mondat között érdemi tartalmi-jelentésbeli különbség nincsen sok, üzenetben, retorikában annál több.
Az első a 2022-es magyar álláspont – akkoriból, amikor Ukrajna csak egy volt a korrupció sötétségéből kikecmeregni kívánó, félautoriter kelet-európai EU-tagjelöltaspiránsok közül, és nem egy kivéreztetett, megkínzott – és a minden más esetben alkalmazott eurokrata kegyetlenséggel szólva finanszírozhatatlan – ország.
A második pedig az európai fősodor véleménye, amely éppenséggel nem tett mást, mint hogy a korábbinál egy szebb szavakkal dekorált előszobába kísérte Kijevet, még
tetszetős, de irreális céldátumot is adott neki, jelesül a 2030-ast.
Mindezt elképedve nézték a kopottas váróban sorszámukat szorongató nyugat-balkáni államok: az Ukrajna egy főre eső GDP-jének másfél-kétszeresét termelő Albánia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Szerbia, amelyek tizenöt-tizenhét, a „korelnök” Észak-Macedónia pedig huszonegy esztendeje várja bebocsáttatását, csökkenő reményekkel és egyre szaporodó sérelmekkel.
Akinek a szájából az európai magországok üzenete szólt, az nem volt más, mint Gitanas Nausėda litván elnök, aki a március 20-ai uniós csúcsra elcammogtában bökte oda az újságírósorfalnak, alig leplezett félmosollyal.
Közgazdászként minden bizonnyal átfutott néhány kétségbeejtő számsor az agyán,
miközben kibökte: könnyen lehet, hogy Ukrajna beelőzi a nyugat-balkániakat a csatlakozásban, ha teljesíti a szükséges feltételeket.
A magyar álláspont kapcsán – ami az elvek megtartása mellett a helyzetre reagálva változott, nem pedig „európai módon” a helyzethez alakította elveit – sokan sokadszor is Ukrajna, sőt Európa elárulását emlegették, azért meg külön, mert meg merészeli kérdezni a magyar embereket is az ukrán EU-tagságról. Ezt a bélyeget az amerikaiak is megkapták, mert
Donald Trump vette a bátorságot, és megpróbálja hidegháborúvá fagyasztani a forró öldöklést,
leállítani a vérszivattyút, ami, ahogy az elkerülhetetlen orosz áttörés közeledik, egyre inkább ukrán oldalról szedi majd áldozatait. Persze nem puszta altruizmusból: józan számításból teszi – America First! –, de mégis az egyetlen nyugati szereplőként, akinek egyszerre van akarata és ereje is leállítani az öldöklést.
S ha már árulás: nem inkább Ukrajna, pontosabban az ukrán nép elárulása, amit Nausėda tett: belengetni az EU-tagságot, tudván, hogy az utolsó szalmaszál után kapó ukránok úgyis csak a nekik kedvező részt hallják meg, miközben valójában a VIP-előszoba is pont ugyanolyan váró, mint ahol a balkániak rostokolnak?
Hiszen ha az EU kicsit is komolyan veszi a saját szabályrendszerét, még egy 2040-es dátum is csodával határos módon lenne tartható egy ilyen mérvű pusztítás után.
Ha viszont már ígéretet tettek, és véletlenségből állnák is a szavukat az eurokraták Kijevnek, nem Európa elárulása lenne beengedni Ukrajnát szőröstül-bőröstül, jogfosztó törvényestül, a háborúban kövérre hízott fegyvercsempészsereggel és a Baloga klánhoz hasonló maffiaoligarchákkal, s mindezek tetejében olyan felszámolhatatlan nyomorral, amelynek kezelése sok-sok évre a mélypontra lökheti az amúgy sem acélosan teljesítő uniót?
Mert hát ez a baj a hangzatos ígéretekkel:
amikor bekopogtat a valóság, olyankor óhatatlanul az a történet vége, hogy valakit elárulnak.
A szerző a Mandiner rovatvezetője
***
Ezt is ajánljuk a témában
Vége a hangzatos jelszavaknak, az új nyelvezet elemei az erő, az America First, a gazdasági elsőbbség megőrzése. Káply Mátyás írása.
Ezt is ajánljuk a témában
Állítólag béke esetén szegénység lesz ott és nyomor. Miért, most mi a helyzet? Francesca Rivafinoli írása.
(Nyitókép: AFP)